Mi magyarok nagyon jók vagyunk matekból. Most nem csak Bolyai Farkasra vagy Neumann Jánosra gondolok – akik persze nem az összeadással és a kivonással vonultak be a történelembe – hanem a közel 10 millió honfitársunkra, akik a válogatott és a klubcsapataink nemzetközi szereplése után mindent (is) ki tudnak számolni. 

Viszont eddig ugye úgy szólt a szöveges egyenlet, hogy a csapat akkor végezhet továbbjutó helyen, hogy ha nyer és a többiek pontokat vagy meccseket veszítenek sorozatban, és ismeretlen tényezőként szerepelt a számításban a Jóisten vagy a vakszerencse – kinek, kinek a habitusa szerint. Most azonban ránézünk a Nemzetek Ligája-csoportra (1. Magyarország), vagy az Európa-liga H-csoportjára (1. Ferencváros) és azonnal megállapíthatjuk, hogy sokkal könnyebb a helyzet. 

Az egyenletek esetében mindig az volt a feladat, hogy ha lehet, akkor kezdjük az egyszerűsítéssel. Ezzel azonban nincs dolgunk, mert ezt a válogatott és a Ferencváros elvégezte helyettünk, és nekünk már csak annyi a feladatunk, hogy optimistán álljunk a dolgokhoz. Például: nyerünk a németeknél és megnyertük a csoportot; a Ferencváros oda-vissza veri a pont nélkül álló Zvezdát, és elsőként jut tovább a négyeséből. 

Változott a hangnem és a stílus is. 

Eddig ugye arról beszéltünk, hogy mi lesz akkor, ha… Most azonban nincs bizonytalanság, nincs feltételes mód, mert győzünk és kész. A többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. A baj ugye az, hogy ebben az egyenletben a változó a futball maga. 

Márpedig az kiszámíthatatlan. 

A többi között ennek is köszönhetjük, hogy most megdöbbenve nézünk a kockás papírra, amin ez időig összeadtunk és kivontunk. Eddig nem nagyon jött be a matek, de jelenleg úgy tűnik, hogy ha minden úgy megy tovább, mint eddig, akkor nem is nagyon kell számolgatni.